Az ünnepek közeledtével az életmódváltás és leginkább a táplálkozás témaköre sokféleképpen alakulhat és sokak számára jelent egyfajta stresszt.
Ilyenkor már újonnan nem sokan veszik rá magukat a változtatásra, kivárják a januári újévi fogadalmas szezont.
A régi motorosok pedig többféle csoportra oszlanak.
Vannak a már-már spártaiak, akik az akkor is megoldom és a bejglitől kezdve a szaloncukrokig minden antitápanyag mentes, de akár a saját arányoknak is megfelelő lesz.
És persze vannak, akik úgy döntenek erre a kettő vagy akár négy hétre kiveszik az éves szabadságot az egészségtudatos életvitel alól és hagy szóljon.
Nem arról szeretnék ma írni nektek, hogy ez vagy az jobb megoldás-e.
Nyilván az adventi időszak magával hordozza az édes kürtös kalácsok és a forralt bor illatát, hangulatát, a nagy családi ebédeket/vacsorákat és a nagymama kosárkáját is.
Nálunk például nagymamám egyszer egy évben süti a fentebb említett kosárkát, de az díjnyertes minden szempontból. A helyzet pedig az, hogy én idén sem fogom kihagyni, akkor sem, ha nem gluténmentes és akkor sem, ha cukor van benne.
DE! Azért nem fogok utána bevágni még vacsorára egy fél pizzát, kólával azzal felkiáltással, hogy „ma már úgyis mindegy”. Mert nem mindegy!
Ezek a dolgok bizony összeadódnak, és jellemzően nem az szokott a nagy karácsonyi rosszullétekhez meg „x” kg hízásokhoz vezetni, hogy megettem egy-két süteményt, meg ittam egy kis forralt bort. Hanem az, hogy azt gondoljuk, ha már eszek valamiből, akkor már minden mindegy.
Többen kérdeztétek tőlem a tanácsadások során, gyakran felmerül a téma (nem csak karácsonykor, hanem más események kapcsán is), hogy akkor most néha napján, amikor vendégségbe megyünk kéz tördelve magyarázzuk el, hogy ezt meg azt nem eszünk és aznap este csak nézzük a többieket? Persze erre több alternatíva is létezik.
Van, amikor a családnak/baráti körnek már átment, hogy milyen ételeket fogyasztunk / nem fogyasztunk és kedvesen készülnek nekünk is megfelelő fogással.
Van, amikor mi magunk viszünk például desszertet, amiből mi is nyugodt szívvel ehetünk.
És van, amikor azt mondjuk: „ez most belefér” és megesszük azokat a finomságokat, amiket a mindennapokban egyébként nem. (Nyilván, ha valakinek konkrét erős érzékenységei vannak, akkor ez nem ajánlott, de ez teljesen más téma.)
Tehát a döntés a miénk és abszolút nem gondolom, hogy csak ez vagy csak az a megoldás lehet jó.
Mindig lesz, aki az utolsó vércseppig is tartja az étrendjét megállíthatlanul és lesz, aki lazán eszik mindenből alkalmanként.
A lényeg inkább az lenne, hogy ne essünk át a ló másik oldalára!
Attól, hogy megengedünk magunknak dolgokat, jó érzéssel megesszük a nagyi bejglijét, még nem kell végig kajálni az egész hónapot mindenfélével, mert persze, hogy attól nem fogjuk jól érezni magunkat sem lelkileg sem fizikálisan.
Azt kívánom, találjátok meg az idei ünnepek alatt a számotokra legkellemesebb érzést adó egyensúlyt a külső behatásoktól függetlenül!
Figyeljetek a testetekre, lelketekre és ne hagyjátok, hogy az ételhez kapcsolódó stressz és nyomás (akár a túlzott szabályokhoz ragaszkodás, akár a kényszeres, akkor most együnk mindenből érzés) felülkerekedjen rajtatok!
Enni jó, enni fontos, de az ünnepek ne az étkezésről szóljanak (egyik végletben sem)! Éljétek meg fesztelenül és boldogan ezt a mesés időszakot! Én így fogok tenni!
Szeretettel:
Kiss Vivien
Egészségmentor
Funkcionális táplálkozási tanácsadó
U.I.: Ha hasznosnak tartottad írásom, köszönöm a facebook like-okat és megosztást!