„Kalória (főnév): apró élőlény, ami a szekrényedben él és minden este kisebbre varrja a ruháidat.”

Lehetne így is, de a helyzet az, hogy ez a definíció nem teljesen fedi a valóságot.

A kalória (cal) valójában az energia mértékegysége. Eredetileg a hő mérésére vezették be 1824-ben, majd később ezt felváltotta a joule.

Amit mi valójában használunk a hétköznapi nyelvezetben, az egy ennél ezerszer nagyobb mértékegység, a nagykalória, vagyis kilokalória (kcal). Ezt jellemzően az élelmiszerek energiatartalmának mérésére használjuk.

Ami pedig a leginkább benne van a köztudatban és mai cikkem témája is: „egyél keveset (=kevés kalóriát) és fogyni fogsz”, vagy ha lehet akkor ne is egyél, az a tuti.

Ugyanúgy, mint az első idézetnél, itt is azt tudom mondani: Lehetne így is, de ez nem teljesen fedi a valóságot.

Miért? A fogyás miért nem egy egyszerű matematikai képlet?

Túl azon, hogy nem vagyunk egyformák, mindenki más és más „diéta múlttal”, különböző célokkal és nem egyforma súlyfelesleggel fut neki a dolognak, van egy pont, amit kivétel nélkül mindenkinél figyelembe kell venni. Ez pedig az alapanyagcsere.

Az alapanyagcsere a szervezet azon kalóriaigénye, ami a létfenntartáshoz szükséges. Erre a kcal mennyiségre van szükség a megfelelő testhőmérséklet fenntartásához, a bélrendszer kiegyensúlyozott működéséhez, a gyógyulási képességekhez, de még a gondolkodáshoz is. Tehát ez kell, ahhoz, hogy a szervezeted képes legyen optimálisan ellátni a funkcióit, végsősoron pedig ezáltal életben maradni.

Az, hogy mennyi az annyi, egyénenként változó. Egy átlagos testalkatú, középkorú nőnél nagyjából 1200-1500 kcal közt lehet, de egész pontosan kiszámolható az adat internetes kalkulátorokkal vagy képletek segítségével.
Miért problémás tehát a „ne együnk és fogyni fogunk” elképzelés?

A legtöbb ilyen esetben erősen alapanyagcsere alatt kezdünk enni, amikor a szervezet, amellett, hogy szenved és képtelenek vagyunk jól működni, nem forog az agyunk, fáradtak, levertek vagyunk stb., sok esetben mégis elkezd fogyni. Nyilván nincs miből építkezni, nincs miből fedeznie a tartalékait, tehát elkezd leépülni. Kérdés ilyenkor, az is, hogy vajon miből veszítünk ilyenkor először, zsírból vagy izomból? Elárulom, első körben izomból majd lassacskán persze zsírból is.

Tehát félig-meddig örülhetünk, mégiscsak lefelé mozdul a mérleg nyelve (bár nem minden a mérleg, SŐT! de ez egy külön téma).

Tegyük fel, hogy örülünk mert beindult a fogyás. Igaz közben borzasztóan érezzük magunkat, de ez más tészta. Valamit, valamiért ugye…

Csakhogy a szervezetünk sem ostoba. Belekerül egy olyan helyzetbe, amikor szó szerint éhezik és ezt megjegyzi, tudja mostmár, hogy bármikor jöhetnek ehhez hasonló nehéz időszakok, amikor jól jönne, ha lenne egy kis tartalék…

Ennek a felismerésnek köszönhetően legközelebb, amikor elkezdünk normálisan enni (jó esetben még nincsenek falási rohamaink, és kiéhezettségünkben nem a fél hűtőt esszük meg, egyszerűen csak egy élhető kcal mennyiségre állunk vissza), a szervezet neki áll mindent elraktározni, amit csak lehet.

Hiszen Te mit tennél a helyében?

Tudod, hogy bármikor jöhet újbóli éhezés, nem érzed magad biztonságban, jó, hogy foggal körömmel elkezdesz minden morzsához ragaszkodni és tartalékolsz.

Ennek pedig az lesz az eredménye, hogy többet szedsz fel, mint amennyit lefogytál. Jön a híres-neves jojó effektus. Ha pedig nem vagy tudatos, és nem tanultál a dologból, akkor ismét belekezdesz egy őrült, kcal csökkentett diétába, aminek hatására az ördögi kör folytatódik és évről-évre egyre rosszabb lesz.

Hogy lehet akkor kikászálódni a mókuskerékből?

Tudatos életmódváltással.

Nem időszakos fogyókúrákkal, böjtökkel, méregtelenítő kúrákkal. Hanem egy személyre szabott, kiegyensúlyozott, élethosszig tartó programmal. Ez pedig nem a gyors, hanem egy lassabb, türelmet igénylő, ugyanakkor egészséges és valódi megoldás!

Táplálkozási tanácsadóként ebben tudok Neked segíteni!

Szeretettel:
Kiss Vivien

Egészségmentor
Funkcionális táplálkozási tanácsadó

ui: Ha hasznosnak tartottad írásom, köszönöm a facebook like-okat és megosztást!