A táplálkozáshoz való hozzáállás, pontosabban az egészséges hozzáállás témája nagyon közel áll a szívemhez. Sokáig étkeztem ugyanis egészségtelenül úgy, hogy az ételhez és evéshez való hozzáállásom egészségesebb volt, mint később, amikor viszont már jobban megválogattam az ételeket és elindultam az egészséges életmód útján.

Vicces nem? Mintha a mérleg nyelve nem akart volna kiegyensúlyozódni.

Nagyon hosszú út volt (legalábbis én annak érzem), mire végül ráéreztem hogyan tudok egyszerre egy egészségtudatos életmódot követni és közben nem valami különös, eltorzult módon állni az étkezéshez, bűnözésként felfogni a csokit, és fegyveres gyilkosként tekinteni a gluténra…

Hol kezdődött minden?

Gyerekként én is ettem, amit kaptam a szüleimtől, az óvodában, később az iskolában. Viszonylag kiegyensúlyozott volt a táplálkozásom, emellé mozogtam és az egész valahogy annyira könnyű volt. Hozzáteszem semmilyen szélsőséges táplálkozási forma nem alakult ki a családban, teljesen szokványosan főzött anyukám, az egyetlen „szabály” a napi egy csoki/édesség volt. Nem kerestem ki a kamrából a kekszes üveget és tömtem magam degeszre, de nem is szerettem volna (legalábbis ekkor még).

Majd kamaszként azt hiszem minden lánynál eljön az a pont, amikor már nem tetszik magának. Így voltam ezzel én is. Először még csak edzegetni kezdtem, majd jöttek a mindenféle információk, táplálkozási divatok, közben idősebb és önállóbb lettem, úgyhogy elkezdtem kísérletezni magamon.

Időszakos böjtök, délelőtt nem evés, majd a harcos diéta a napi egyszeri főétkezéssel stb. Volt itt mindenféle.

Miközben az étkezéshez való hozzáállásom teljesen felborult. Egyszerűen reszkettem valami cukrosért vagy finomított szénhidrátért, de talán csak azért mert tudtam, hogy „nem szabad”, vagy csak majd ekkor és akkor szabad, pl. hétvégén, születésnapon stb.

Aztán mikor eljött az aktuális hétvége vagy születésnap elszabadult a pokol. „Ma már úgyis mindegy.” És itt már magam elé vettem a sütis tálcát és nem volt megállás.

Közben persze őröltem magam rajta, hogy mit gondolnak mások, ha ennyit és annyit eszik.

Itt mindenkinek, aki küzdött már hasonló gondolatokkal szeretném elárulni, hogy általában pont semmit nem gondolnak az emberek. (Hacsak nem, valaki tényleg nagyon feltűnően zabál.) De alap esetben, mikor mi azt hisszük mindenki minket figyel és azt mit és mennyit eszünk, akkor valójában senki sem figyel, vagy ha mégis akkor esélyes, hogy az illetőnél is van valami a háttérben, amiért ennyire szemet szúr neki a téma…

Na de vissza az eredeti vonalvezetéshez.

Azt hisszük az egész világ rosszallóan nézi a már-már kényszeres evésünket, így egy idő után átváltunk zugevésbe. Legalábbis nálam ez történt. Művészi szintre lehet fejleszteni azt, amikor az xy nagy áruházban a kasszánál, mint egy tolvaj nézed, hogy nem látja-e senki mit veszel, mert még a végén beszólnak, hogy „te pedig olyan egészségesen táplálkozol, ezt mind megeszed?”.  Mit fognak gondolni, ha meglátják?

Majd eljön a következő szint, amikor már annyira bűntudatod van, hogy muszáj kompenzálnod valamivel. Hashajtók, túledzés, másnapi koplalás, ne adj isten hánytatás.

Ezen a szinten (de egyébként már az előzőeknél is) tényleg érdemes realizálni, hogy ez nem normális és a legkevésbé sem egészséges, és ha egyedül nem tudunk megbírkózni a dologgal szakember segítségét kérni.

Sokaknak talán idegen ez a sztori, lehet vannak olyanok is, akik magukra ismernek, de nem ez a lényeg, mert legalább ezerféleképpen lehet egészségtelen az étkezéshez való hozzáállásunk akkor is, ha sosem foglalkoztunk a témával és akkor is, ha azt gondoljuk mi tényleg jól csináljuk.

Ugyanis rengetegen keresik a számukra ideális táplálkozást és miközben kutatnak gyakran csak egyre rosszabbul és rosszabbul érzik magukat.

Lassan elfogadtuk, hogy a „csalónap” és a „bűnözés” kifejezések a táplálkozási szótárunk részévé válnak.

Rengetegen ragaszkodnak görcsösen a szabályaikhoz miközben szinte kiesik a szemük egy somlói láttán, annyira kívánják.   

De tudjátok mit? Ennek nem lenne szabad így lennie.

Egy egészségmentor és táplálkozási tanácsadó szájából elsőre lehet ez furcsának tűnik, hiszen megvannak nekem is a magamnak felállított szabályaim és az ügyfeleimnek is egy nagyon konkrét táplálkozási ajánlást rakok össze.

DE!

Tudjátok mit csinálok, amikor csokit eszem?

Hát semmiképp sem csalok és nem is bűnözök! Csak eszem és kész… Bűntudat nélkül, anélkül, hogy azt érezném valami rosszat teszek a testemmel. (és ezt javaslom másoknak is)

Itt is megvannak nyilván az ideális határok, hiszen, ha mindennap csokit eszem vagy átcsapok bármilyen mértéktelenségbe akkor ugyanúgy nem fogom jól érezni magam.

De igenis kell az egyensúly és biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan esznek mindennap cukrot és ennek ellenére is egészségesebben állnak az étkezéshez, mint azok, akik nem tudnak egészséges keretek közt engedni a szabályaikból és egy állandó görcsölés, stressz számukra a téma.    

Persze nem csak ez a két véglet létezik.

Azt gondolom nagyon sok féleképpen lehet ezt jól csinálni és éppen ennyi féle módon lehet rosszul is. Ebben sem vagyunk egyformák és mindenkinél más és más taktika/technika működik jól.

Ha érdekel titeket nekem mi segített és szerintem hogyan lehet megtalálni a saját egyensúlyunkat a táplálkozás terén, akkor kommentben írjátok meg akár itt akár facebookon, hogy egy élő videóban vagy inkább egy posztban látnátok a témát szívesebben.

Szeretettel:

Kiss Vivien
Life & Business & Health Coach
Egészségmentor
Funkcionális táplálkozási tanácsadó