Egy coach cél nélkül valahol olyan, mint egy íjász íj nélkül. Kicsit elveszett, kicsit kevésbé hiteles.

Na persze mondhatjuk erre is, hogy butaság, a kézilabda edzőnek se kell, hogy kockás hasa legyen, de szerintem a kettő teljesen más téma. Mindenesetre én akkor érzem magam jól, hogyha úgy tudok segíteni a hozzám fordulóknak, hogy van tapasztalatom abban, amivel foglalkozunk és én is azt az életet élem, amire másokat inspirálni szeretnék.

Az idei év viszont célkitűzésben rendesen feladta a leckét.

Miért?

Éppen a coaching miatt.

A tavalyi év végén és az idei év elején a coach képzési anyagok elsajátítása, emellett pedig az ügyfél szemszögéből is megélt coaching folyamat miatt rengeteg kérdés merült fel bennem.

Mind azzal kapcsolatban, hogy mit várok az élettől, mit szeretnék elérni, esetleg mit szeretne az élet tőlem, merre terel, mind pedig azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán ki vagyok én. Hogyan látom magam most? Hogyan látom magam 1 év múlva, 3 év múlva, 5 év múlva, 15 év múlva? Persze nem kell feltétlenül 20 évvel előre tudnunk, hogy mi fog történni velünk a jövőben, sokkal kevésbé lenne akkor izgalmas az élet. De mégis valahol megnyugtató, ha van egy kép, egy érzés, hogy mi az irány, merre törekszünk.

Mivel rengeteg kérdés merült fel, elkezdtem az eddig megszokottnál többet foglalkozni a témával. Mélyére néztem a dolgoknak, majd mintha egy doboz lenne vissza is csuktam a tetejét. Majd megint a mélyére és megint visszacsuk.

A célkitűzést pedig egyre csak tologattam. Majd jövő héten, majd holnap, majd délután, majd este, majd inkább a jövő héten…

De mégis miért? Miért volt nehéz egyáltalán elkezdeni megfogalmazni, leírni őket?

Mert, amikor célt tűzöl ki akkor már nem csak álmodozol. A célkitűzéssel elkötelezed magad valami iránt. Ez nem jelenti azt, hogy ezek nem változhatnak menet közben. De mégis, ha te leírod és eldöntöd, hogy elszeretnéd érni akkor vállalsz valamit, teszel magadnak egy ígéretet és onnantól kezdve tudni fogod, hogy aznap tettél-e valamit a céljaidért vagy sem.

A jó célok pedig olyanok, amiktől nem csak lelkesek vagyunk, de kicsit meg is rettenünk. Mikor rájuk gondolsz és egyszerre vagy izgatott és érzel valami furcsát a gyomrodban.

Ezt pedig addig, amíg bizonyos kérdéseket nem tisztázol magaddal nehéz jól csinálni.

Mi rakta helyre bennem a dolgokat?

Ugyanaz, ami felkavarta: a coaching.

Egy idő után mikor lenéztem a doboz mélyére, már nem zártam vissza a tetejét. És nem mondogattam azt sem, hogy majd holnap, majd hétvégén stb. Leültem és elkezdtem megfogalmazni, leírni a céljaim. Majd elővettem újra és átfogalmaztam, átvariáltam és megtettem újra meg újra.

Őszintén?

Még most májusban sem érzem 100%-ig késznek, igazán az enyémnek, lelkesítőnek és mégis rémisztőnek őket. Lehet még egy darabig nem is fogom. De nem ez számít. Az számít, hogy dolgozom rajta, dolgozom magamon és ettől egyre jobb és jobb lesz minden. Így van ez az élet minden területén, legyen szó sportról, tanulásról, munkáról, hívatásról vagy az önismeretről, önfejlesztésről, akár így a célkitűzésről.

Csak csináld és haladj az utadon, nem számít mennyi ideig is tart!

Ha pedig segítségre van szükséged az út megtalálásához vagy az azon történő megfelelő haladáshoz, keress bizalommal! 

Szeretettel:

Kiss Vivien
Life & Business & Health Coach
Egészségmentor
Funkcionális táplálkozási tanácsadó

Tetszett a cikk? Oszd meg az ismerőseiddel is!

Ha pedig szeretnél mindig értesülni a friss bejegyzésekről, vagy kíváncsi vagy többre is ezeknél:

Likeold az oldalam FACEBOOKON!

Kövess az INSTAGRAMON is!