Tippek, trükkök, hogyan kezdd el és hogyan ne add fel!

Mintha csak tegnap lett volna szilveszter éjjel és a másnapi újévi indulás, most pedig már szinte túl is vagyunk az első etapon, lassan véget ér a január…

Neked is újévi fogadalmad volt az életmódváltás, hogy idén belevágsz az edzésbe, megreformálod a táplálkozásod, vagy csak annyi, hogy 2019-ben jobban csinálod, mint eddig?

És belevágtál? Te is nagy lelkesedéssel vetted meg a kondibérleted és ruháztál be egy új étrendbe?

Ha esetleg még mindig, csak a „2019-ben megvalósítom” listádon szerepel az életmódváltás de konkrét lépéseket nem tettél, akkor van egy jó hírem: január végén sem késő elkezdeni!

Ahhoz viszont, hogy ne csak elkezdd, hanem tartós változást érj el, és a hirtelen fellángolásból tényleg egy életmód formálódjon a következő lépésekkel érdemes alapoznod:

1. Érdemes megkérdezned magadtól miért is szeretnéd ezt?

   Fogyni szeretnél, egészségesebb lenni, jó példát mutatni a gyermekeidnek, esetleg mindezt egyszerre? Gondold át, mitől változik jobb irányba az életed, ha megváltoztatod az eddigi életmódod!
   
   

2. Nézd meg mire van szükséged az induláshoz!

   Egy jó edzőre, egy jó étrendre, egy jó csapatra, támogató közegre? Gyűjts információt és keresd meg a számodra legjobbakat!
   
   

3. Tervezz vele!

   Attól, hogy van egy étrended még nem fogod feltétlenül tartani és attól, hogy van egy bérleted edzésre még nem fogsz elmenni. Ezekre időt és energiát kell szentelni, máskülönben nem valósulnak meg. Tervezd be az edzéseid, ha szükséges állítsd előrébb a reggeli ébresztőd, hogy összetudd készíteni az ételeid. Ha elindulsz otthonról és azt gondolod, majd valahol találok valami ebédet, ami valahogyan belefér az étrendbe, majd eljutok edzésre ma vagy holnap. Akkor ezek a dolgok könnyedén elcsúsznak, szépen lassan pedig még ezek a halvány elhatározások is lemorzsolódnak és csak azt veszed észre, hogy megint valami gyors kaja volt az ebéd és már 2 hete nem jutottál el a terembe. Tervezés, tervezés, tervezés…
   
   

4. Ne add fel!

   Attól, hogy egy-egy napot lazítasz, mellé eszel, nem mész el edzeni, még nem dől össze a világ. Nem egy-két elszúrt nap fog a célod útjába állni, hanem az, hogyha ezek után sem állsz vissza az eredeti kerékvágásba. Edd meg azt a szelet tortát a családi szülinapon, vagy menj el este moziba a pároddal az edzés helyett egyszer-egyszer. De attól másnap folytasd úgy, mint előtte. Ne hagyd, hogy a jó szokásaid elmaradjanak!

5. Motiválódj folyamatosan újra! Gondolkozz kis lépésekben!

   Lásd a nagy célokat, de haladj lépésről lépésre. Ne hagyd, hogy elvegye a kedved, ha nem olyan ütemben fejlődsz és változol, mint szeretnéd! Légy picit jobb, mint tegnap és lassan, de biztosan elfogsz jutni a nagyobb célokig is!

Végezetül pedig, engedd el a tökéletességre való törekvésed!

Gyakran vannak képek a fejünkben, hogy kéne ennek az egész életmódváltásdinak kinéznie. Trendi turmixok, színes ételek, vagány edzős ruhák, aztán mikor belevágsz valahogy az egész nem is tűnik olyannak. A kaják rondák, a teremben sem érzed magad annak az instán feszítő vagány csajnak, sőt még az eredmények sem jönnek csak úgy hipp-hopp egyből. Ezek ne vegyék el a kedved! Mindenki elindul valahogy, valahonnan és bármennyire is tűnik sokszor úgy például a közösségi oldalakon, mégsem tökéletes senki!

Kezdd el és haladj a saját ütemedben! Ha a saját ütemed pedig az, hogy nem 5 kávét iszol meg egy nap, csak kettőt, akkor az, majd lehet abból még 0 is. De nem kell egyből mindennek flottul mennie!

Hogyha pedig már tudod, hogy szeretnéd és azt is, hogy miért szeretnéd az életmódváltást, ha már a gyakorlati lépésekre ugranál, várlak szeretettel egy személyre szabott táplálkozási tanácsadásra! 

Szeretettel:

Kiss Vivien

Egészségmentor
Funkcionális táplálkozási tanácsadó

+3670 369 7662
vivien.kiss@bodywakes.hu

ui: Ha hasznosnak tartottad írásom, köszönöm a like-okat és megosztást!

Az ünnepek közeledtével az életmódváltás és leginkább a táplálkozás témaköre sokféleképpen alakulhat és sokak számára jelent egyfajta stresszt.

Ilyenkor már újonnan nem sokan veszik rá magukat a változtatásra, kivárják a januári újévi fogadalmas szezont.

A régi motorosok pedig többféle csoportra oszlanak.

Vannak a már-már spártaiak, akik az akkor is megoldom és a bejglitől kezdve a szaloncukrokig minden antitápanyag mentes, de akár a saját arányoknak is megfelelő lesz.

És persze vannak, akik úgy döntenek erre a kettő vagy akár négy hétre kiveszik az éves szabadságot az egészségtudatos életvitel alól és hagy szóljon.

Nem arról szeretnék ma írni nektek, hogy ez vagy az jobb megoldás-e.

Nyilván az adventi időszak magával hordozza az édes kürtös kalácsok és a forralt bor illatát, hangulatát, a nagy családi ebédeket/vacsorákat és a nagymama kosárkáját is.

Nálunk például nagymamám egyszer egy évben süti a fentebb említett kosárkát, de az díjnyertes minden szempontból. A helyzet pedig az, hogy én idén sem fogom kihagyni, akkor sem, ha nem gluténmentes és akkor sem, ha cukor van benne.

DE! Azért nem fogok utána bevágni még vacsorára egy fél pizzát, kólával azzal felkiáltással, hogy „ma már úgyis mindegy”. Mert nem mindegy!

Ezek a dolgok bizony összeadódnak, és jellemzően nem az szokott a nagy karácsonyi rosszullétekhez meg „x” kg hízásokhoz vezetni, hogy megettem egy-két süteményt, meg ittam egy kis forralt bort. Hanem az, hogy azt gondoljuk, ha már eszek valamiből, akkor már minden mindegy.

Többen kérdeztétek tőlem a tanácsadások során, gyakran felmerül a téma (nem csak karácsonykor, hanem más események kapcsán is), hogy akkor most néha napján, amikor vendégségbe megyünk kéz tördelve magyarázzuk el, hogy ezt meg azt nem eszünk és aznap este csak nézzük a többieket? Persze erre több alternatíva is létezik.

Van, amikor a családnak/baráti körnek már átment, hogy milyen ételeket fogyasztunk / nem fogyasztunk és kedvesen készülnek nekünk is megfelelő fogással.

Van, amikor mi magunk viszünk például desszertet, amiből mi is nyugodt szívvel ehetünk.

És van, amikor azt mondjuk: „ez most belefér” és megesszük azokat a finomságokat, amiket a mindennapokban egyébként nem. (Nyilván, ha valakinek konkrét erős érzékenységei vannak, akkor ez nem ajánlott, de ez teljesen más téma.)

Tehát a döntés a miénk és abszolút nem gondolom, hogy csak ez vagy csak az a megoldás lehet jó.

Mindig lesz, aki az utolsó vércseppig is tartja az étrendjét megállíthatlanul és lesz, aki lazán eszik mindenből alkalmanként.

A lényeg inkább az lenne, hogy ne essünk át a ló másik oldalára!

Attól, hogy megengedünk magunknak dolgokat, jó érzéssel megesszük a nagyi bejglijét, még nem kell végig kajálni az egész hónapot mindenfélével, mert persze, hogy attól nem fogjuk jól érezni magunkat sem lelkileg sem fizikálisan.

Azt kívánom, találjátok meg az idei ünnepek alatt a számotokra legkellemesebb érzést adó egyensúlyt a külső behatásoktól függetlenül!   

Figyeljetek a testetekre, lelketekre és ne hagyjátok, hogy az ételhez kapcsolódó stressz és nyomás (akár a túlzott szabályokhoz ragaszkodás, akár a kényszeres, akkor most együnk mindenből érzés) felülkerekedjen rajtatok!

Enni jó, enni fontos, de az ünnepek ne az étkezésről szóljanak (egyik végletben sem)! Éljétek meg fesztelenül és boldogan ezt a mesés időszakot! Én így fogok tenni!

Szeretettel:

Kiss Vivien

Egészségmentor
Funkcionális táplálkozási tanácsadó

U.I.: Ha hasznosnak tartottad írásom, köszönöm a facebook like-okat és megosztást! 

„Az egészség nem minden, de az egészség nélkül minden semmi.” – Arthur Schopenhauer

Olyan sok fórumon halljuk manapság, hogy első az egészség, ha egészséged nincs semmid sincs stb. Mégis kérdés, vajon magunkévá tudjuk-e tenni ezeket a gondolatokat, nem csak elméleti szinten? Tudjuk-e miért és hogyan érdemes befektetnünk az egészségünkbe?

Mit jelent egyáltalán az egészség és miért fontos alapköve az életünknek?

„Az Egészségügyi Világszervezet az egészséget a következőképpen definiálta: „Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség hiánya”. A fogyatékosság nem zárja ki az egészséget.” - Wikipedia

Nem akarok általánosítani, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a legtöbben akkor kezdenek el foglalkozni az egészség témakörével, mikor már elvesztették, vagy legalábbis problémákkal szembesülnek ezen a területen (tisztelet a kivételnek).

Miért?

Talán mert az egészség annyira magától értetődő és természetes, legtöbben ezzel születünk és azt feltételezzük meg is marad, anélkül, hogy energiát fektetnénk a fenntartásába. Pedig valójában, aminek nem szentelünk figyelmet az hanyatlani kezd. Így van ez az egészséggel is.

Tapossuk a mindennapokat, hajtjuk azt a bizonyos kereket, hagyjuk, hogy az élet sodorjon minket és gyakran épp azokkal a dolgokkal nem foglalkozunk, amelyek nélkül viszont a többivel sem tudnánk.

Gondolj csak bele, ha megbetegszel (és nem kell semmi drasztikusra gondolni, elég egy egyszerű nátha is), eltudod látni a napi feladataidat ugyanúgy, mint máskor? Ugyanazzal a lendülettel, hatékonysággal.

Nem hinném.

Amikor rés kerül az egészség pajzsára, felborul az egész életünk. Tehát tekinthetjük az egészséget egyfajta alapnak, melynek hiányában a ház összedől.

Ez az első lépés: elfogadni, hogy az egészség egy kiemelkedően fontos téma, amibe érdemes befektetni, ahhoz, hogy az életünk sokáig, zavartalanul virágozhasson.

A második lépés, hogy fogadjuk el azt is, hogy ez bizony energiabefektetéssel jár. A kisállataink elpusztulnak, ha nem etetjük őket, a virágaink elhervadnak, ha nem öntözzük őket, a vállalkozásaink pedig csődbe mennek, ha nem foglalkozunk velük. Ez az élet rendje, ahhoz, hogy valami működhessen tenni kell érte.

Harmadik lépésként pedig, ha mindezt megértettük és elfogadtuk tegyünk is érte.

Alkosd meg a gyakorlati lépéseket!

Keresd meg azokat a területeket: táplálkozás, testmozgás lelki egészséggel kapcsolatos munka, amiben fejlődnöd érdemes!

Gyűjtsd be a szükséges információkat, hogy mi az, amivel tényleg előre mozdítod az egészséget, pl.: ne kezdj meggondolatlanul szélsőséges diétákba vagy szakember segítsége nélkül hirtelen megterhelő edzésekbe!

Határozd el, hogy a megszerzett információk mentén új szokásokat alakítasz ki! Ehhez ma már rengeteg tréning és könyv is a segítségünkre lehet.

Aztán pedig kezdj bele a megvalósításba. Haladj lépésről lépésre, ne akarj rögtön mindent gyökerestől megváltoztatni. Vállalj apró lépéseket, tűzz ki apró célokat és haladj folyamatában…

….és az egészséged, azon keresztül pedig az egész életed virágozni fog! 

Szeretettel:
Kiss Vivien
Egészségmentor
Funkcionális táplálkozási tanácsadó

Sok fórumon hallhattátok már és abszolút azt gondolom én is, hogy mindenki eltudja érni a számára ideális formát.

De, ehhez azért fontos tisztáznunk, hogy mi is az a bizonyos ideális forma? 

Tejsavó, marha, állati, növényi, ízesített vagy natúr. Megannyi termék kapható a piacon, megannyi gyártótól. Nem nehéz eltévedni és mellé nyúlni ebben a sokaságban.

Hogyan találjuk meg ezek között a nekünk legmegfelelőbbet?

Mik azok a szempontok, amik alapján érdemes válogatnunk?

Összeszedtem néhányat, mely segítségetekre lehet ebben a kérdésben.

Kezdjük azzal, miért is van nekünk szükségünk fehérje porokra, van-e egyáltalán szükségünk rájuk?

Alapvető szempont az, hogy nem vagyunk egyformák. Nem ugyanolyan a fehérje igényünk sem. Táplálkozási típusonként eltérő mennyiségre van szükségünk, de az mindenki esetében fontos, hogy minden egyes étkezésünk tartalmazzon szénhidrátban, zsírban és fehérjében gazdag tápanyagokat.

Fehérje porokat használhatunk turmixok készítéséhez, süteményekhez és bármilyen étel készítéséhez, de fontos, hogy legyen mellette a megfelelő szénhidrát és zsír mennyiség is, mellyel teljesértékűvé válik az adott táplálék számunkra. Nem kötelező és elengedhetetlen eleme étkezésünknek, de könnyebbség lehet sok esetben fehérje bevitel szempontjából.

Ha szeretnénk tehát élni velük, milyen szempontok alapján válogathatunk? Mire érdemes odafigyelnünk?

Kezdjük talán a tejsavóval, mely a legismertebb és legnépszerűbb típus. Nem véletlenül. A tejsavófehérje található meg a legtöbb üzlet polcain, a legkülönfélébb módokon ízesítve, a legfinomabb formában. Aminosav profilja rendkívül jó és felszívódása is kifejezetten gyors. Ugyanakkor, ahogy a tej és tejtermékek többi formája, ez sem kivétel az alól, hogy anti tápanyag, mely több veszélyt hordoz magában, mint amennyi haszonnal jár szervezetünk számára. Tény, hogy emeli a szervezetünkben az IGF-1 (inzulinszerű növekedési faktor) szintjét, ami egy növekedési hormon és bizonyos fokig nagyon fontos szervezetünknek. Igen ám, de egy szint fölött a rákos sejteket táplálja, és elősegíti azoknak növekedését és terjedését szervezetünkben. A tejsavó fehérje fogyasztása akár 30%-al is emelheti szervezetünkben az IGF-1 szintjét, mely nem kis kockázatot rejt magában.

Ha ez nem elég érv arra, miért érdemes más típusú fehérjét választanunk, akkor még mindig ott van az a nem elkerülhető faktor, hogy a tejsavó annak ellenére, hogy glikémiás indexe alacsony, tehát elviekben nem emeli meg a vércukorszintünket, mégis akkora inzulinválaszt vált ki szervezetünkből mintha fehér kenyeret ettünk volna.
Az inzulin egy olyan hormon a szervezetünkben, ami a glükóz elszállításáért felel a vérben egészen a sejtekig. Egy kicsi kocsi, ami bejuttatja a glükózt a sejtekbe. Alapvetően fontos és szükséges, de ingadoztatásával megterheljük az őt termelő hasnyálmirigyet és olyan betegségek kockázatának tesszük ki magunkat, mint a rettegett népbetegségünk, a cukorbetegség. Mindezért pedig nem a tejben lévő laktóz (tejcukor) felelős, hanem kifejezetten a tejsavó! Így tehát érdemes elkerülni ennek koncentrált fogyasztását.

Más állati eredetű fehérje porokat is megtalálunk a piacon, a legnépszerűbb talán a marhafehérje. Itt alapvető szempont az, hogy milyen típusba tartozunk, illetve egyéni érzékenységeink alapján ajánlott e nekünk a marha bármilyen nemű fogyasztása. Ha jótékony vagy semleges számunkra, akkor a marhafehérje is az lesz. Persze ha tiszta, adalékanyag mentes és biztos forrásból származik.

A tojásfehérje is kiváló választás lehet. Remek az aminosav profilja, biológiai értéke 91. Akinek nincs rá egyéni érzékenysége, bátran fogyaszthatja ezt a fajtát is. Bár tény az is, hogy a tojásfehérje benne van a 10 legjobban allergizáló élelmiszerben.

Egyre elterjedtebbek napjainkban a növényi alapú fehérjék is, millió meg egy féle található belőlük. A legelső, amit ezek szűréséhez megtehetünk az az, hogy elolvassuk az összetevőket.

Sok esetben találhatunk bennük szójafehérjét. A szója amellett, hogy növeli az ösztrogéndominancia kialakulásának kockázatát, pajzsmirigy problémákat és hiánybetegségeket (pl: vérszegénység) is előidézhet. Ezért ezt a fajtát érdemes messziről elkerülnünk.

Kerüljük továbbá a sok hozzáadott adalékanyagot, elsősorban a mesterséges édesítőszereket tartalmazó termékeket. És itt már rögtön le is fog csökken a kör. Több félét is találni fogunk, amit vagy steviával édesítenek vagy teljesen natúr formában árusítják. Ezeket érdemes elsősorban fogyasztani.

Innentől az, hogy borsófehérje, barnarizs vagy esetleg csicseriborsó fehérje az attól is függ, hogy ezek az alapanyagok számunkra jótékonyak-e.

Érdemes megvizsgálnunk ebben az esetben azt is, hogy milyen aminosav profillal rendelkeznek a kiszemelt növényi fehérjék. A rizsfehérjék aminosav profilja mondható teljesnek, ugyanakkor ezen aminosavak aránya is nagyon fontos, ami a tiszta rizsfehérjében nem a legjobb, mivel kevés benne a hisztidin és lizin, triptofánt pedig alig tartalmaz. Éppen ezért gyakran egészítik ki más, például borsó fehérjével, így kapunk egy igazán teljes, kiegyensúlyozott aminosav profillal rendelkező terméket.

A rizsfehérje mellett szól, hogy emészthetősége gyors és könnyű, valós hasznosulása igen jó. Biológiai értéke ezek alapján 70-85 között van.

Illetve nem utolsó szempont az sem, szívesen, jó ízzel fogyasztjuk-e ezeket. Itt fontos megjegyezzem, hogy ne várjunk egy csokis kekszes tajsavó után mondjuk a vaníliás barnarizstől hatalmas ízélményt... De ugye valamit valamiért.

A váltás nem mindig könnyű, de nagyon megéri!

Szeretettel:

Kiss Vivien
Egészségmentor
Funkcionális táplálkozási tanácsadó

Legutóbbi két posztomban arról írtam nektek, hogyan válunk különböző hormonális folyamatokon keresztül függővé az étkezéstől. Volt szó a dopamin által kiváltott örömérzetről valamint a hormontípusok és kívánós reakciók közti összefüggésről is.

Mai, ebben a témakörben az utolsó írásomban megnézünk még egy ehhez kapcsolódó összefüggést. Mégpedig azt, hogy hogyan okoznak a finomított szénhidrátok, olyan folyamatokat, melyek hatására szintén az étkezés rabjaivá válhatunk.

Amikor finomított szénhidrátokat fogyasztunk, a vércukorszintünk hirtelen emelkedik meg. Emiatt a hasnyálmirigyben hirtelen nő az inzulinszint termelés is. Hisz az inzulin az a kicsi kocsi, ami eltudja szállítani a cukrokat a sejtekhez. 

Magas szénhidrát tartalmú ételek emésztése során, mint azt már tudjuk megnövekszik az inzulin termelés. Ez a finomított szénhidrátoknál jellemzően hirtelen, drasztikus inzulinszint emelkedést jelent.

Az inzulin pedig növeli a BCAA aminosavak (izoleucin, leucin, valin) felvételét az izmokba, azonban a triptofán (esszenciális) aminosavét nem. Így a vérben megnő a triptofán szintje a többi aminosavhoz képest.

A vérben pedig vannak olyan szállító fehérjék, amelyek ezeket az aminosavakat az úgy nevezett vér agy gáton keresztül eljuttatják az agyba.

Mivel a BCAA aminosavak a megnövekedett inzulinszint hatására beépülnek az izmokba, nem ülnek fel ezekre a szállító fehérjékre. Így viszont a triptofánból jóval több használja ki ezt az utazási lehetőséget.

Ez azt eredményezi, hogy a triptofán aminosav a vér-agy gáton keresztül akadálytalanul eljuthat a központi idegrendszerbe. Ahol átalakul szerotoninná, amit boldogsághormonnak is szoktak nevezni. Tehát örömérzetet okoz.

Nem csoda, hogy úgy tartják, ha bánatos az ember, egy kis édesség gyógyír rá. Hiszen egy jó kis cukros csoki tényleg megdobja a szerotonin termelésünket, így tényleg pillanatnyi örömet okoz. Viszont ez csak átmeneti, hosszú távon természetesen nem megoldás a kedélyállapot javítására.

Ráadásul a folyamat itt nem ér véget, mivel a szerotonin fokozza a tobozmirigyben a melatonin termelést, ami álmosságot okoz. Így a jó kis örömteli szerotonin löket után, jön is a kóma.

Összességében tehát nem éri meg sem az édességtől sem úgy általában az étkezéstől várnunk az örömöket.

Persze optimális esetben egy jó falat tényleg jól esik, és az étkezés élménye is valóban nagyon fontos. De ne várjunk el tőle többet, mint, ami a dolga.

Egyetek jókat, egészségeseket és találjatok meg az életben minden kis apró örömöt! 

Szeretettel:

Kiss Vivien

Egészségmentor
Funkcionális táplálkozási tanácsadó        

 ui: Ha hasznosnak tartottad írásom, köszönöm a facebook like-okat és megosztást!

„Kalória (főnév): apró élőlény, ami a szekrényedben él és minden este kisebbre varrja a ruháidat.”

Lehetne így is, de a helyzet az, hogy ez a definíció nem teljesen fedi a valóságot.

A kalória (cal) valójában az energia mértékegysége. Eredetileg a hő mérésére vezették be 1824-ben, majd később ezt felváltotta a joule.

Amit mi valójában használunk a hétköznapi nyelvezetben, az egy ennél ezerszer nagyobb mértékegység, a nagykalória, vagyis kilokalória (kcal). Ezt jellemzően az élelmiszerek energiatartalmának mérésére használjuk.

Ami pedig a leginkább benne van a köztudatban és mai cikkem témája is: „egyél keveset (=kevés kalóriát) és fogyni fogsz”, vagy ha lehet akkor ne is egyél, az a tuti.

Ugyanúgy, mint az első idézetnél, itt is azt tudom mondani: Lehetne így is, de ez nem teljesen fedi a valóságot.

Miért? A fogyás miért nem egy egyszerű matematikai képlet?

Túl azon, hogy nem vagyunk egyformák, mindenki más és más „diéta múlttal”, különböző célokkal és nem egyforma súlyfelesleggel fut neki a dolognak, van egy pont, amit kivétel nélkül mindenkinél figyelembe kell venni. Ez pedig az alapanyagcsere.

Az alapanyagcsere a szervezet azon kalóriaigénye, ami a létfenntartáshoz szükséges. Erre a kcal mennyiségre van szükség a megfelelő testhőmérséklet fenntartásához, a bélrendszer kiegyensúlyozott működéséhez, a gyógyulási képességekhez, de még a gondolkodáshoz is. Tehát ez kell, ahhoz, hogy a szervezeted képes legyen optimálisan ellátni a funkcióit, végsősoron pedig ezáltal életben maradni.

Az, hogy mennyi az annyi, egyénenként változó. Egy átlagos testalkatú, középkorú nőnél nagyjából 1200-1500 kcal közt lehet, de egész pontosan kiszámolható az adat internetes kalkulátorokkal vagy képletek segítségével.
Miért problémás tehát a „ne együnk és fogyni fogunk” elképzelés?

A legtöbb ilyen esetben erősen alapanyagcsere alatt kezdünk enni, amikor a szervezet, amellett, hogy szenved és képtelenek vagyunk jól működni, nem forog az agyunk, fáradtak, levertek vagyunk stb., sok esetben mégis elkezd fogyni. Nyilván nincs miből építkezni, nincs miből fedeznie a tartalékait, tehát elkezd leépülni. Kérdés ilyenkor, az is, hogy vajon miből veszítünk ilyenkor először, zsírból vagy izomból? Elárulom, első körben izomból majd lassacskán persze zsírból is.

Tehát félig-meddig örülhetünk, mégiscsak lefelé mozdul a mérleg nyelve (bár nem minden a mérleg, SŐT! de ez egy külön téma).

Tegyük fel, hogy örülünk mert beindult a fogyás. Igaz közben borzasztóan érezzük magunkat, de ez más tészta. Valamit, valamiért ugye…

Csakhogy a szervezetünk sem ostoba. Belekerül egy olyan helyzetbe, amikor szó szerint éhezik és ezt megjegyzi, tudja mostmár, hogy bármikor jöhetnek ehhez hasonló nehéz időszakok, amikor jól jönne, ha lenne egy kis tartalék…

Ennek a felismerésnek köszönhetően legközelebb, amikor elkezdünk normálisan enni (jó esetben még nincsenek falási rohamaink, és kiéhezettségünkben nem a fél hűtőt esszük meg, egyszerűen csak egy élhető kcal mennyiségre állunk vissza), a szervezet neki áll mindent elraktározni, amit csak lehet.

Hiszen Te mit tennél a helyében?

Tudod, hogy bármikor jöhet újbóli éhezés, nem érzed magad biztonságban, jó, hogy foggal körömmel elkezdesz minden morzsához ragaszkodni és tartalékolsz.

Ennek pedig az lesz az eredménye, hogy többet szedsz fel, mint amennyit lefogytál. Jön a híres-neves jojó effektus. Ha pedig nem vagy tudatos, és nem tanultál a dologból, akkor ismét belekezdesz egy őrült, kcal csökkentett diétába, aminek hatására az ördögi kör folytatódik és évről-évre egyre rosszabb lesz.

Hogy lehet akkor kikászálódni a mókuskerékből?

Tudatos életmódváltással.

Nem időszakos fogyókúrákkal, böjtökkel, méregtelenítő kúrákkal. Hanem egy személyre szabott, kiegyensúlyozott, élethosszig tartó programmal. Ez pedig nem a gyors, hanem egy lassabb, türelmet igénylő, ugyanakkor egészséges és valódi megoldás!

Táplálkozási tanácsadóként ebben tudok Neked segíteni!

Szeretettel:
Kiss Vivien

Egészségmentor
Funkcionális táplálkozási tanácsadó

ui: Ha hasznosnak tartottad írásom, köszönöm a facebook like-okat és megosztást!

Legutóbbi posztomban arról írtam nektek, hogyan válunk függővé az étkezéstől, és milyen különböző hormonális folyamatok állnak a háttérben. A fókuszban a dopamin volt.

Ezen a héten azt szeretném kifejteni, hogyan befolyásolja a hormontípusunk a kívánós reakcióinkat és milyen hormonális játékok állnak amögött, hogy sokszor éppen olyan dolgokat kívánunk meg, melyeket nagyon nem kéne.

Ahhoz, hogy ezt megértsük fontos tudnunk, hogy a női szervezetben van négy olyan hormontermelő mirigy, ami bizonyos ételek elfogyasztása után aktívabban kezd működni. Ilyenek a pajzsmirigy, az agyalapi mirigy, a mellékvese és a petefészek. Férfiaknál értelemszerűen a petefészek nem játszik, így náluk csak az előbb említettekből a maradék három hormontermelő mirigyről beszélünk.

Ezek közül mindenkinek van egy, de van, akinek kettő is, ami dominánsan működik és már alapból aktívabb.

A csavar pedig abban van, hogyha én nem tudom melyik a domináns és rendszeresen vagy nagy mennyiségben fogyasztom azokat az ételeket, amik az adott mirigyet stimulálják, az egy folyamatos teher a szervezetemnek, ami egy idő után egészségügyi kihívásokat, hormonális egyensúlytalanságokat és hízást fog okozni.

A rossz hír pedig, hogy ezek az ételek azok, amelyek leginkább hízlalnak is minket, viszont gyakran éppen ezeket kívánjuk. Hiszen szinte doppingként hatnak az adott mirigyre, feldobnak, ami jó érzéssel tölt el minket és még többet kívánunk belőlük.

Kiváltképp akkor igaz ez, amikor lelki/mentális vagy akár fizikai stressz ér bennünket. Ilyenkor az energiaszintünk és a rezgésszintünk is zuhanni kezd. Ekkor van szükségünk egy kis plusz löketre.

Tudod: „Ki vagy ha éhes vagy? Dobj be egy snickerst!” 

De viccet félretéve, ilyenkor tényleg azokat az ételeket fogjuk kívánni, amik a leginkább felpörgetnek minket egy hormonlökettel.

Ezek pedig pont azok az élelmiszerek, amik a domináns hormontermelő mirigyünket stimulálják ugyebár.

Így alakul ki az, hogy amit a leginkább kéne kerülnünk, azt fogjuk a legjobban kívánni.

Érdemes átgondolnunk tehát azt, hogy amit kívánsz azt meg kell enni, mert az biztosan jót tesz neked. Sajnos ez nem minden esetben igaz, így érdemes tudatosan odafigyelni arra, hogy ne a kívánós reakcióink vezessenek minket. Hanem maradjunk csak mi az irányító pozícióban és válasszuk meg tudatosan, mit eszünk.

Egy húzósabb időszakban a leghasznosabb, ha a típusunknak minden szempontból megfelelő ételek fogyasztjuk, a számunkra ideális arányban. Ez fog valójában feltölteni, miközben nemhogy csökkenti, de emeli is a sejtszintű vitalitásunkat is, ami által kitartóbbak és ellenállóbbak leszünk a mindennapi stresszhelyzetekkel szemben is.

Egy nehéz nap után, ha fáradt, stresszes vagy, ahelyett, hogy a következő sarki közértben bevásárolnál mindenféle nasiból, amit éppen kívánsz, egyél egy a szervezetednek ideális, kiadós ételt és pihenj egy nagyot, lazíts!

Ezzel tudsz a legtöbbet tenni ilyenkor magadért!  

Szeretettel:

Kiss Vivien

Egészségmentor
Funkcionális táplálkozási tanácsadó    

ui: Ha hasznosnak tartottad írásom, köszönöm a facebook like-okat és megosztást!

Enni jó, sőt nagyon jó. Én is imádok és hiszem, hogy az egészségestudatos táplálkozás és a hosszan tartó egészség alapjaihoz tartozik az is, hogy mennyire tudjuk élvezni az ízeket, értékelni ételeinket. 

Van viszont egy vékony határ, amit nem is olyan nehéz átlépni, és a túl oldalán az étkezés kényszeressé válik.

Pótcselekvés, jutalmazás, a folyton csak ennék (és eszek is) érzése. Amikor nem éhesek vagyunk és nem egyszerűen megkívánunk dolgokat, hanem ha kell, ha nem, eszünk. Vágyunk az evés élményére, és ad egyfajta pillanatnyi kielégülést.

Ha nagyon durva akarok lenni, azt mondhatnám az étel olyanná válik, mint a kábítószer, ily módon az étkezés pedig „szenvedély betegséggé” alakul, amiről már nem is olyan könnyű lejönni, hogy egyszerűen csak nem eszem meg azt a sütit és kész.

Mindez természetesen lelki, mentális és fizikális oldalakról is megközelítendő, sok-sok minden eredménye. De nézzük meg azt, milyen hormonális folyamatok zajlódnak ilyenkor a háttérben és hogyan alakulhat egy olyan egyszerű és mindennapi dolog, mint az étkezés valóságos függőséggé?

Több oldalról is fennállhat ez a folyamat, ebben a cikkemben az első ilyen összefüggést vázolom fel.

Van egy vegyület a szervezetünkben, biztos számotokra is ismerős, ez az úgynevezett dopamin, ami az agyi ideghálózatokban valamint a mellékvesében termelődik, és mind az adrenalin mind a noradrenalin prekurzora (elővegyülete).

A dopamin akkor aktiválódik, amikor valamilyen pozitív inger ér minket, egyfajta jutalmazó szerepet tölt be azáltal, hogy örömérzetet okoz.

Ennek egyszerű oka van evolúciós szempontból, mégpedig, hogy ezzel vegyen rá minket a szervezetünk, hogy újból és újból megtegyünk bizonyos cselekedeteket, hiszen ez jó nekünk és fontos az életben maradás vagy akár a fajfenntartás céljából.

Hiszen mind az étkezést, mind a szeretkezést és a szerelmet jutalmazza az agyunk egy kis dopaminnal.

Emellett pedig bizonyos kábítószerek is a dopamin aktivizálódásához vezetnek.

Érdekes, hogy ugyanazon vegyület szabadul fel a szerelem vagy az evés hatására, ami különböző drogfogyasztás esetén.

Így gyakran, amikor hiányt szenvedünk dopaminban, annak érdekében, hogy ezt megkapjuk, a legegyszerűbb dologhoz fogunk nyúlni, ez pedig a táplálkozás. Ha pedig újból és újból ismétlődik ez a cselekedet, egy idő után mi magunk is megszokjuk, hogy jó érzéseink nagy részét az étkezésből merítsük. Nem véletlen, hogy sokan válnak például stressz evővé.

Ilyenkor persze, ahogy azt már említettem, fontos utánajárni, milyen lelki-mentális folyamatok, tudatalatti programok zajlanak bennünk, amik ehhez a folyamathoz juttatnak. Ilyenkor ugyanis hiába kapunk egy kiválóan összeállított, személyre szabott diétát, ha nem dolgozunk a másik oldalon is, akkor képtelenek leszünk azt tartani.

Ami pedig még érdekesebbé teszi a dolgot az az, hogy bizonyos embereknek még inkább nehezebb betartania a táplálkozási ajánlásokat. Ennek pedig a hormontípusunkhoz van köze.

A férfiak szervezetében ugyanis van 3, a nőkében pedig 4 olyan hormontermelő mirigy, amelyek közül az egyik, van, akinél pedig kettő is aktívabban működik. Ilyenek az agyalapi mirigy, a pajzsmirigy, a mellékvese és a petefészek. Bizonyos ételek pedig ezeket még pluszban stimulálják és még aktívabb működésre késztetik.

Ha emlékeztek még a dopamin előállításának egy részéért éppen a mellékvese felel. Emiatt, aki mellékvese hormontípusba tartozik (tehát eleve aktívabban működik a mellékveséje az átlagnál), eleve magasabb dopaminszinthez van szokva. Emiatt, ha a dopaminszintje lezuhan, akkor ösztönösen bekapcsol egy olyan reakció a szervezetében, ami étkezésre sarkall. Amit pedig aztán az agyunk ugyebár dopaminnal „jutalmaz”.

Ráadásul ilyenkor persze nem az érdekli az illetőt, hogy mit és milyen arányban eszik, hanem éppen azokat a dolgokat kívánja, amiket a hormontípusa alapján kerülnie kellene, mert stimulálják a mellékveséjét. Vagy B verzió gyanánt, olyan ételeket, amik más szempontból is örömérzetet okoznak pl: finomított szénhidrátok.

Természetesen nem lehetetlen küldetés a mellékvese típusba tartozók számára sem egy egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozási formát tartani és nem feltétlenül megy könnyen mindenki másnak, aki nem ebbe a típusba tartozik. Ez csak, mint érdekesség tartozik hozzá a témához.

A probléma megoldása természetesen nem abban van, hogy leszokunk az étkezésről. :D

Fontos, hogy megtanuljuk mik azok a táplálékok, amik nekünk jók és milyen arányban. Továbbá, hogy tudjuk mikor és mennyit érdemes étkeznünk. Mindezt pedig ültessük át, úgy a gyakorlatba, hogy az ne stresszként jelenjen meg az életünkben.

A legjobb és általában elengedhetetlen lépés, pedig, ha mindezt megelőzi, azoknak a lelki és mentális blokkoknak a feltárása és feloldása, amik megnehezítik és görcsössé teszik az életmódváltást.

Mindez persze nem egyik napról a másikra történik. Nem úgy működik, hogy tegnap még így csináltam holnap pedig már úgy. Haladjunk lépésről lépésre, hagyjunk időt magunknak és legyünk türelmesek. Ez éppoly fontos az életmódváltáshoz, mint bármely más tényező.

Szeretettel:

Kiss Vivien

Egészségmentor
Funkcionális táplálkozási tanácsadó

ui: Ha hasznosnak tartottad írásom, köszönöm a facebook like-okat és megosztást! 

A glutén mentes étkezés egyre szélesebb körben terjed. Sokan küzdenek nyilván való glutén érzékenységgel, sokan pedig úgynevezett rejtett glutén érzékenységgel, ami vérből még nem kimutatható de panaszokat okoz.

Rengetegen ébrednek rá arra is, hogy a glutén egy mindenki számára folyamatos terhet jelentő anyag, ami hosszú távon károsítja a bélrendszert, amivel a szervezet legalapvetőbb védelmi rendszereit rombolja. Hiszen a bélrendszer közvetlen kapcsolatot jelent szervezetünk és a külvilág között.

Ezt többféle módon teszi.

Egyrészt megrövidíti a bélbolyhokat, ezáltal rontva a felszívódást. Mintha a felmosó fejről levágnánk a kis szálakat, és a csonka műanyaggal próbálnánk vizet felszívni. Nem hangzik túl hatékonynak igaz?

A gluténterhelés hatására rongálódó bélbolyhok egy idő után aligha képesek az optimális tápanyag felvételre, így hiába szedjük mi a legszuperebb vitaminokat, étrendkiegészítőket, hiszen azok nem tudnak érvényesülni a szervezetünkben.

Emellett a glutén másik káros hatása, hogy túlságosan áteresztővé teszi a beleket, kvázi lyukas bél szindrómát okoz. Érzékenységtől függetlenül körül-belül 6 órára mindenkinél. Nyilván egy fokozottabb terhelésnél ez fokozottabb roncsolódást okoz.

Ebben az esetben pedig olyan anyagok is bekerülnek a szervezetünkbe, amelyeknek nem lenne szabad. Ilyen például maga a glutén is, ami átjutva a bélrendszeren és bekerülve szervezetünkbe, molekulárisan utánozza az egészséges emberi szöveteket és ilyenkor az immunrendszer tévedésből nem csak a glutént támadja meg, hanem az egészséges szöveteinket is. Ezt nevezzük ugye autoimmun betegségnek, amikor az immunrendszer a saját szervezet ellen fordul.

Na de miért is tértem ki mind erre?

Mert ahogy mindenre, úgy a gluténmentes étkezésre is lassan felépül egy ipar. Csak hogy ez nagyon megtévesztő lehet. Mivel (és most jól figyeljetek), önmagában attól, hogy valami gluténmentes még nem lesz jótékony (!!).

Minden készterméknél az összetevők számítanak. Oké, hogy gluténmentes de akkor miből van? Ja, hogy tele van szójával, meg cukorral, amik alapban senkinek sem ajánlottak? Esetleg kukoricalisztből készült, ami személy szerint nekem nem javasolt?

Akkor bármilyen csábítóan is hangzik a finom gluténmentes kenyér, vagy a gluténmentes marlenka (ilyen is van már :D ), attól még nem lesz egészséges. Csupán nem tartalmaz egy kártékony anyagot, de attól még számtalan másik lehet benne.

Éppen ezért azt javaslom, kész termékek esetén mindig az összetevőkre fókuszáljatok. Ne tévesszen meg az ilyen mentes, olyan mentes, stevia-s stb. Mert attól, hogy egy kritériumnak megfelel, még lehet, hogy az összes többinek nem.

Sajnos az általános tapasztalat pedig nagyon sok gluténmentes terméknél az, hogy az ízhatás, állag javítás és könnyen kezelhetőség kedvéért rengeteg más, a gluténtól független antitápanyag kerül bele.

Így, hát új termékek esetén, összetevők figyelésére fel!

Szeretettel:

Kiss Vivien

Egészségmentor
Funkcionális táplálkozási tanácsadó

 U.I.: Ha hasznosnak tartottad írásom, köszönöm a facebook like-okat és megosztást! Amennyiben pedig érdekelnének még további tartalmak, a blogfelület jobb felső sarkában nyomj a követés gombra!